A szóban forgó időszak megközelítésekor szerintem “féloldalas” képet eredményez az az előfeltevés, hogy “a legtöbb progresszív esemény a nem-hivatalos kiállítóhelyek szürke zónájában történt”. A korszak képét együttesen és párhuzamosan formálták és határozták meg a hivatalos kultúrpolitika “liberalizmusát” bizonyítani kívánó kiállítások és a hasonló szellemű állami könyvkiadás, meg a nem-hivatalos színtér megnyilvánulásai. A valóságos, mindennapi életben ez a két szféra el is különült egymástól, de egyidejűleg közös, “rendelkezésre álló” kulturális teret is képezett, és bizonyos átjárásokat is megengedett (pl. “avantgárd” művészek műcsarnoki kiállításai, köztéri és murális megbízásai a hetvenes évektől). Ezért az én személyes listámban vannak “hivatalos” események és számomra kulcsfontosságú könyvek is.
1. Csontváry-kiállítás, István Király Múzeum, Székesfehérvár, 1963
2. Herbert Read: A modern festészet, Corvina, 1965
3. Kassák-kiállítás, Fényes Adolf Terem, Budapest, 1967
4. Vasarely-kiállítás, Műcsarnok, 1969
5. Iparterv – Szürenon – R kiállítás, Budapest, 1968-1970
6. Németh Lajos: A művészet sorsfordulója, Gondolat, 1970
7. Balatonboglári Kápolnatárlatok, 1970-1973
8. Werner Hofmann: A modern művészet alapjai, Corvina, 1974
9. Rózsa-kör, Budapest, 1976-1980
10. Vajda Lajos-kiállítás, Magyar Nemzeti Galéria, 1978
És “lecsengésként” (ha szabad) két ráadás:
1. Tendenciák kiállítás-sorozat, Óbuda Galéria, 1980-1981
2. Kállai Ernő: Művészet veszélyes csillagzat alatt, Corvina, 1981
Exhibition History 